Köd előttem, köd bennem, avagy a dohányzásról másképp…

Akár dohányzik valaki akár nem, legmélyebb álmából felkeltve is fújja a leckét. Mennyire káros, mennyire tele van méreganyagokkal.  Leszokás után csodálatos dolgok történnek, rengeteg energiád lesz, jobban fogod érezni az ízeket és az illatokat. De most komolyan, ha mindenki tudja mindezt, hogyhogy nem ment még csődbe a dohányipar?

No mielőtt dühösen továbblapoznál megsúgom én is dohányoztam 25 évig, aztán 7 év után megint rágyújtottam egy kis időre, aztán megint letettem és újra rágyújtottam és ez így megy, most nem dohányzom.  Mint addiktológus kísérletként is tekintettem a saját testemre, lelkemre.

Nagy hangsúlyt fektetek mostanában a szinkronicitás jelenségére, ezért nem vetek el semmilyen témát sem az állítások vezetésekor, még akkor sem, ha elsőre azt gondolom, nem tartozik a tárgyhoz.

A csoporttitkot én is megtartom, így a történetek a lényeget, a leszűrt tapasztalatokat tartalmazzák, a neveket és a beazonosításra alkalmas  adatokat megváltoztattam.

Párkapcsolati problémával érkezett a csoportba Anna, 15 éve van férjnél. Tudomást szerzett róla, hogy férjének van valakije, ezért gondolta, hogy eljön családállításra. Egy barátnője mesélte, hogy járt nálam és utána rendbejött a kapcsolata.

Rendkívül jó érzés hallani a pozitív visszacsatolásokat, pontosan emlékszem arra az esetre, láttam ahogy a hölgy befogadja a képviselők által mutatott képet, tudtam, hogy egy más nő távozik, mint aki érkezett.

Annának elmondtam, hogy gyújtásállítást csak rajta vállalok, elromlott férjeket nem szerelünk 🙂

Megkérdeztem tőle, el tudja -e fogadni, ha ő változik, változik a környezete is. – Erre nagy örömmel igent mondott. Még egy kérdésem volt: Fel van -e rá készülve, hogy nem biztos, hogy a változás megfelel az elvárásainak? Erre meglepetten ugyan szintén igenlő választ kaptam némi tétovasággal fűszerezve.

Én – Jól van, akkor kezdhetünk?

Anna – Csak még egy cigit elszívok, ha lehet !

Én – Persze

Az az érzésem támadt, hogy már valami elkezdődött, a cigaretta az állítás része, ezért utána mentem.

Én – Gondoltam kijövök Hozzád.  Sokat szívsz?

Anna – Mostanában egyre többet. Gondoltam rá, hogy leteszem, mert eléggé köhögök mostanában.

Én – Remek ötlet. Mi a jó abban, hogy dohányzol? Ne érts félre, én is szerettem dohányozni, de mindannyian másért, most a Te válaszod érdekel.

Anna – Megnyugtat, amikor kimegyek az erkélyre és rágyújtok, becsukom az erkélyajtót és kizárom a benti feszültséget.

Én – Milyen feszültséget?

Anna – Amikor a férjem hazajön, csak mondja a magáét, egy darabig hallgatom. Örülök, hogy megossza velem a napi dolgokat, viszont annyira jó lenne, ha az is érdekelné, hogy velem mi történt. Esélytelen,  kimegyek cigizni.

Én – Ő nem dohányzik?

Anna – Már öt éve átszokott az elektromos cigire, azt bent szívja, neki kell a gondolkodáshoz, a munkához, ezért váltott. Nekem a kikapcsolódást jelenti.

Én – Mi lenne a jó benne, ha letennéd a cigit?

Anna – Háát, például nem köhögnék, jobban kapnék levegőt.

Én – Mikor a legrosszabb, hogy nem kapsz levegőt?

Anna – Amikor caplatok fel a harmadikra a szatyrokkal az rossz.

Én – Azt elhiszem, elég nagy változás lenne, csak úgy felszaladnál.

Anna – Igen, most Jóska segít, amikor megérkezem a bevásárlásból lejön és felviszi a szatyrokat.

Én – Milyen érzés ez Neked? Hogy érzed Magad ilyenkor?

Anna – Ilyenkor érzem, hogy összetartozunk. – kicsit elhomályosodott a tekintete, kérdően rám néz egy újabb cigivel a szájában – szabad még egyet?

Én – Ha letennéd a cigit, akkor is felhozná a szatyrokat?

Anna – Attól félek, hogy nem.

Én – Vissza tudsz emlékezni, mikor volt amikor először azért mentél ki cigarettázni az erkélyre, hogy old a köztetek lévő feszültséget?

Anna – Az első egy nagy veszekedés volt, szerettem volna elmenni kirándulni, ő viszont nem akart.

Én – Szeretnél többször elmenni kirándulni?

Anna – Szeretnék, de már nem bírnám szusszal.

Én – Akkor ezen már nem veszekszetek, emlékszel még hasonló esetre?

Anna – Igen, eszembe jutott még egy eset. Szerettem volna, hozzábújni, de ő bele volt merülve az újságjába és rám se hederített. Én kirohantam az erkélyre.

Én – Utána mi történt?

Anna – Amikor bejöttem, ő is kiment.

Én – Akkor ez akkor volt, amikor még ő is rendes cigit szívott. Sosem mentetek együtt dohányozni?

Anna – De igen, azelőtt mindig együtt mentünk, majd tényleg egyre többször felváltva és hamarosan átszokott az elektromos cigire.

Én – Értem, tehát menekülési útvonal. Ha leszoksz, akkor már nem mehetsz ki cigizni. Levegőt is fogsz kapni, több energiád lesz és azt az energiát nagyon sok mindenre használhatod majd. Gondoltál már erre.

Anna – Energia? Mire? Hogyan? Kivel? – és remegő szájjal szívja tovább a cigit.

Én – És még a szatyrot sem fogja fölhozni helyetted – tettem rá egy lapáttal –  Zokog, de látom, hogy ezek a felismerés könnyei és nem az önsajnálaté.

Anna – Én már nagyon régen magányos vagyok. – formálja szavakká a felismert gondolatait.

Az állításban a képviselők is azt mutatták, hogy Anna és Jóska kapcsolata már nem helyrehozható, mindketten másfelé tekintettek már. Amikor beállítottam dohányzás képviselőjét, Anna képviselője nyugodtan állt a helyén, vagyis kényelmesen leült, amikor a cigaretta képviselőre távozott, Anna képviselője felállt, érdeklődéssel figyelt a távolba majd elindult.

Igen, érdemes végig gondolni, hogy, ha szert teszünk arra a plusz energiára, amit a dohányzásról való leszokás ad, akkor tudunk -e mit kezdeni avval a többlet energiával? Az energiaszint növekedése nem szembesít -e a megélhetet len vágyakkal, amikről azt gondoljuk, hogy nem jár. Fáj ? Fáj !!! Már a kisgyermek is megtanulja, hogy nem vágyjon olyan dologra, amit nem kaphat meg. Ha romlik az oxigénellátás, romlik a vérkeringés, csökken a fizikai tejesítőképesség, csökken az energiaszint csökkennek a vágyak. Kevesebb vágy, kevesebb tett, kevesebb frusztráció.