“A múltat pontosan azért kell a helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk.”

Helyretenni a múltat, rálátni arra, hogy akkor és ott az tettünk amit akkor a legjobbnak láttunk. Van, hogy nem az a legnagyobb kihívás, hogy másoknak megbocsássunk, hanem az, hogy magunknak. Egy eseményre ránézve családállításon megláthatjuk, hogy a másik fél egyáltalán nem úgy élte meg a dolgokat, ahogy mi azt talán évtizedek óta cipeljük. Kimondani akkor ki nem mondott mondatokat, meghallgatni a másik felet (képviselőjét) békét kötni a történtekkel a másik féllel (felekkel) és elsősorban magunkkal ilyenkor nyílik ki a jövő kapuja. Fájdalmas megönnyebbüléssel indul el e test a lélek gyógyulása.

 

“De sok“A múltat pontosan azért kell a helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk.”sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk.”/Pál Ferenc/