Anyák a síron túlról…

–  nagyon fáj a lábam, alig tudok lábra állni, a csillagokat látom…

– mióta fáj?

– már hónapok óta…

– mégis, mikor kezdődött, vissza tudsz emlékezni?

– kificamodott a bal térdem, épp dolgozni indultam és azóta nem jön helyre

– sokat dolgozol?

– mostanában egyre többet,  otthon voltam, lejárt a gyes, kevés a férjem keresete, hitelt fizetünk és a gyerekek különórái, szóval szükség van a keresetemre…

– szereted a munkád?

– igen, nagyon, de hát, a lábam, nagyon fáj, amíg beérek, majd megveszek

– és a férjed hogyan fogadta, hogy saját karriert építesz?

– ó, hát ő nagyon örült neki, mindenben támogat, még az autómat is kicserélte

– akkor most jól belehúztál, jut időd mindenre?

– hát azt azért nem mondanám, nincs időm minden este vacsorát főzni és a lakás is szalad, oh, szegény anyám, ha        látná…

– miért?

– anyám nagyon pedáns teremtés volt, tényleg !!! most jut eszembe, neki is mindig fájt a lába, de ennek ellenére   mindig volt meleg vacsora és soha nem volt rendetlenség, minden nap kitakarított

– anyukád nem járt el dolgozni?

– nem, otthon volt, amikor én férjhez mentem, próbáltam noszogatni, hogy menjen, csináljon programokat, de ő mindig azt mondta, hogy egy asszonynak otthon a helye !

– szerinted is?

– szerintem nem, neki is mondtam, de hajthatatlan volt, aztán már nem is vitatkozott ezen, csak közölte fáj a lába

– anyukád mit szólna, ha tudná, hogy dolgozni jársz és saját egzisztenciád van

– nem tudom, talán rosszallaná, vagy talán irigyelne, nem tudom, nagyon rossz volt a lába

– és, ha nem fájt volna a lába?

– nem is tudom, evvel nem foglalkoztunk, nálunk mindenki trombózist kapott vagy orbáncot és tessék, nekem meg a térdem ficamodott ki !

– tudod hogy hívják az orbáncot népesen?

– nem, hogy?

Szent Antal tüze és tudod miért?

– kiváncsi vagyok

– Isten büntetésének tartották, mert olyan tettek, olyan helyre mentek, ami helytelen, a lélek a vágyat már tettként érzékeli, a helytelennek itélt vágy beteljesítését így akadályozza meg. A lélek így hűséges, ha kell megbetegíti a testet.

– Tehát azt mondod, anyám a szíve mélyén ment volna?

– Lehet.

– Próbálunk ki valamit.

– Jó.

– Most én vagyok az édesanyád, egy kicsit, most had figyeljek befelé, hogy megérkezzenek az érzések.

– Uhh, elkezdett rázni a hideg és már a lábfájást is érzem. Nagyon szomorúnak érzem magam és valami düh is kezd eluralkodni rajtam. – tudsz erről mondani valamit?

– Nem tudom, anya mindig mosolygott, és finomakat sütött és nagyon féltett engem, de magáról az érzéseiről soha nem beszélt.

– Ezt tiszteletben kell tartsuk, de most elhelyezek egy papírlapot itt, ide helyezem át édesanyádat és arra kérlek, most állj rá és befelé figyelj, a testedre én pedig Téged képvisellek,

– Nyisd ki a szemed nézz rám, mit érzel?

– még jobban fáj a lábam…/elkezdtek potyogni a könnyei/

–  Milyen érzés, ha rám nézel, a kislányodra.

Nagy szeretetet érzek.

– Jól van, akkor most forogj ki édesnyád szerepéből, most már újra Te vagy és én Márti vagyok, vegyél mély levegőket és én újra beállok édesanyád képviseletébe.

– jaj, hát ez kemény volt, sosem éreztem, hogy anya így szeret engem

– Nos én vagyok az édesanyád és Te a kislányom, kérlek mondd utánam, ha nem ütközik Benned ellenállásba.

Anya köszönöm mindazt, amit értem tettél!

Sosem köszöntem meg azt az áldozatot amit értem hoztál, látod nekem is fáj a lában, így emlékezem Rád és az áldozatra amit értünk hoztál. Tudom, hogy nagyon nehéz volt.

/potyogó könnyekkel remegő szájjal ismételte meg a mondatokat/

– Milyen érzés?

Fájdalmas, de nagyon jó.

– Még nem végeztünk. Ha tudsz, hajolj meg édesanyád sorsa előtt. És mond utánam.

Anya ! Ma már más világ van, ma úgy tudjuk a férjeinket és a gyerekeinket támogatni, ha mi is dolgozunk, én dolgozni járok és így szolgálom a családom. Én így vagyok hűséges a családomhoz és Hozzád, hogy dolgozom, kérlek nézz rám szeretettel, ha én így teszek.

/elismétli/

– Nagyon nagy szeretettel tudom fogadni édesanyád képviseletében amit mondtál, béke van bennem. Szeretnéd megölelni?

/szavak nélkül átölel és szorít, zokog/

-Isten áldjon gyermekem! mondom még az édesanya szerepéből, majd kilépek a képviseletből.

Percekig ülünk és nézzük egymást szótlanul…

– Köszönöm, azt hiszem, hogy most kimegyek a temetőbe és viszek egy szál virágot édesanyám sírjára…

igy zajlik egy egyéni konzultáció, két hónap múlva felhívott, hogy helyrejött a térde. A bal oldalunkon jelentkező tünetek a múltra utalnak, a női oldalt képviselik, a térd az alázatot. A névtelenség homályában maradó hölgy elmondta, hogy különbnek gondolta magát, mert édesanyja nem dolgozott, hanem háztartásbeli volt. Egy gyermeknek nincs joga megítélni a szüleit, bárhogy is tettek, még ha nem is értünk vele egyet tisztelni kell a döntésüket a sorsukat.

By Marti