Apák napja margójára…

Ma apák napja van, az apákat ünnepeljük, akik féltő gondoskodással felnevelték gyermekeiket, vannak akik köztünk vannak és vannak akik már nem.

De mi a helyzet azokkal az apákkal, akik, nem voltak jelen. Nem voltak jelen, mert elmentek, mert meghaltak, mert betegek voltak, mert ittak, mert dolgoztak vagy csak egyszerűen nem hagyták őket apának lenni, vagy nem is tudták meg soha, hogy apák lettek.

Mit jelent jelen lenni? Fizikailag otthon lenni, letenni a pénzt az asztalra?

Honnan tudjuk, mi nők, gyerekek, hogy mit jelent jó apának lenni?

Honnan tudják ők férfiak, hogy mit jelent jó apának lenni?

Mennyit változott az apakép mostanában? Ki számít ma jó apának? Ki számított 100 éve jó apának? És 200 éve?

Szinte axiómának számít, hogy az apával való viszony kihat a párkapcsolatra, igen, szerintem is, de hogyan?

Létezik -e recept?

Tapasztalataim szerint nem, de vannak érdekes esetek.

Kati párkapcsolati problémával keresett meg, férjnél van, de úgy érzi, mintha a férje egy másik bolygón élne.

Amikor a származási családjáról kérdeztem, elmondta, úgy látja példás családi életet éltek, mindent megkapott amire egy gyermeknek szüksége lehet, a férje ugyanilyen, rendes, dolgozik, eltartja a családját, irigylik őket, de neki mégis valami hiányzik.

Felállítottuk a családját, őt, és mögé a szüleit.

Édesanyja egészen közel húzódott hozzá, édesapja hátrébb lépett. Az apa képviselője azt  mondta, hogy kívülállónak érzi magát, mintha nem is tartozna oda, szinte azt sem tudja kik ezek.

Kati ekkor mondta el, hogy akit ő édesapjának tekint nem vér szerinti apa.  Anyukája udvarlója volt, gyűrűs vőlegénye, már ki volt tűzve az esküvő napja is  amikor anyukáját megerőszakolták, az a  vad idegen férfi vette el az ártatlanságát. Nagy szégyen volt ez akkoriban, az esküvő után el is hagyták a szülői ház környékét. Kati apukája nem is tud róla, hogy anyukája elmesélte, az eset után soha nem beszéltek erről, élték az életüket.

Felállítottuk a nevelőapa képviselőjét is valamint a titok képviselőjét, rájuk bíztuk, hogy keressék meg a helyüket a térben. A nevelőapa az anya és Kati mögé állt, a titok képviselője közéjük, a vér szerinti apa még hátrébb húzódott.

Megkértem a Kati édesanyjának a képviselőjét és a vér szerinti apa képviselőjét, hogy nézzenek egymásra. Kicsit hagytam az indulatokat átérezni, a vér szerinti apa nehezen tartotta a szemkontaktust. Majd megkértem Kati édesanyját mutassa be Katit az apjának, majd kértem, hogy mutassa meg a nevelőapát, hogy ő volt az a férfi, aki felnevelte a lányát. Ugyanúgy kértem őket, nézzenek egymás szemébe. Megkértem a vér szerinti apát, hogy köszönje meg, mindkettőjüknek, hogy felnevelték Katit, a vér szerinti apa, szívből magától mondta, hogy “sajnálom, részeg voltam, nem tudtam mit teszek” – ez valószínűleg így is volt.

Kati képviselőjét is megkértem a következő oldó mondatok elmondására.

“Akármi is történt, Te vagy az édesapám, elfogadom az életet Tőled, ha az ilyen különös módon jutott is el hozzám, a vétkedet Nálad hagyom, nem ítélkezem fölötted, Őt (nevelőapjára mutat) tekintem édesapámnak.” A vér szerinti apa hátrébb húzódott, de a mezőn belül maradt.

A titok még mindig Kati képviselője és a nevelőapja között állt. Megkértem Kati képviselőjét, hogy a nevelőapjával nézzenek egymás szemébe. Mindketten jó érzést, szeretetet igazoltak vissza. Kati nagyon dühös volt a titokra, a titok szeretett volna elmenni, de a nevelőapa kapaszkodott belé.

Megkértem Katit cseréljen helyet a képviselőjével, a vér szerinti apával való párbeszédet ismételtük meg, majd folytattuk a nevelőapával és a titokkal. Az alábbi oldó mondatok hangzottak el. “Köszönöm, hogy lányodként szeretsz, hogy felneveltél, ez a titok csak távol tartott  minket egymástól” Katinak potyogtak a könnyei, a titok lassan visszahúzódott a vér szerinti apa mellé, Kati és nevelőapja megölelték egymást, szorosan. Még egy mondatot kértem Katitól “most már tudom milyen az igazi közelség és képes is vagyok rá, hogy ezt másokkal is megteremtsem”

Valami még hiányzott, hogy teljessé tegyen Kati erőforrásait. Szembe állítottam édesanyja képviselőjével.

“Anya, köszönöm az életem, elfogadom Tőled, olyan áron amibe ez Neked került”

Megrendítő állítás volt minden résztvevő számára.

Megjegyzem volt olyan állítás is, ahol sejthető volt, hogy az apa, aki felnevelte a gyermekét, nem vér szerinti apja volt. Érdekes módon a képviselők itt nem mondták el az érzéseiket sem az állíts alatt, sem a körbeszélgetésnél, hanem nekem utána egyenként négyszemközt. Vannak titkok, amelyeknek titoknak kell maradniuk és a családállítónak nincs joga “összefirkálni” senki családi albumát!

Szóljon ez a nap minden férfiról, akik által bárhogyan is, de az élet eljutott hozzánk és, s ha vétek kapcsolódik mindehhez, arról ítélkezzen a Teremtő.