Te tudod milyen az a megérkezés?

Az elmúlt hétvége minden előzetes megbeszélés nélkül a párkapcsolatokról és az apákhoz fűződő viszonyról szólt.

Minden ilyen csoport rám is hatással van, így kíváncsian vártam a fejleményeket a lelkemben és azt, hogy hogyan köszön majd be a tudatomba.

Néhány évvel ezelőtt arra volt szükségem, hogy erősítsem a gyökereimet, ezért készítettem egy montázst a szüleimről nagyszüleimről és elhelyeztem őket a nappalimban. Sokáig erőforrásként tekintettem erre a hatalmas képre. Nyáron új lakásba költöztem és érdekes módon minden képet polcot sikerült felfúrnom a falra, de ez az egy valahogy mindig kimaradt, majd ma reggel az első gondolatom az volt, hogy szét kell szednem és a képeket el kell helyeznem a régi családi emlékek mellé, ahol az életem részét képezik ugyan, de nem hatnak rám ennyire erősen. Ami akkor erőforrás volt, már nem szolgálják tovább a fejlődésem.

A képeket egyenként vettem le és mindegyik egy döbbenetes felismerés volt. Akkoriban amikor készítettem, egy olyan párkapcsolatban éltem, ahova a párom soha sem érkezett meg, pontosan ennyire kötötte őt az édesanyja, ahogy annak idején a nagymamám az én apámat és ő ugyanúgy nem volt képes megérkezni, sem hozzám, sem az előző párkapcsolataiba. Szüleim házasságára egy csodaként tekintettem,bár családállítóként egyre inkább a máz alá láttam.  Most ahogy szedtem szét a montázst ismertem fel, hogy az éppen mintázott momentumomat raktam ki.

A legjellegzetesebb ez a családi idillként aposztrofált fotó, amely meglehetősen távol áll egy boldog párkapcsolat mintázatától.

Bal oldalt legbelül anyai nagymamám, akit édesanyám egy fizikailag bántalmazó házasságból menekített ki, édesapámmal való házasságkötésükkor magával vitte. Édesapám szerette, tisztelte, ellenkező ráutalásokra nem emlékszem. Édesanyámhoz fűződő viszonya viharos volt, ketten szolgálták édesapámat és ki tudja milyen indulatok és hiányok voltak a háttérben.

Édesanyám és nagymamám között apai nagypapám (őt sajnos nem ismerhettem, mert születésem előtt meghalt) állítólag áldott jó ember volt.

Jobb oldalon pedig édesapám, jobbján a nagymamámmal, aki soha nem volt képes elengedni apámat, soha nem békélt meg édesanyámmal.

Joggal kérdezitek ki volt a fotós? Nos édesapám, nagyon szerette ezeket az idilli képeket, önkioldóval dolgozott.

Nézem a képet és nem térek magamhoz, ilyen erősen hatnak a családi mintáink, hát még ha rá is erősítünk avval, hogy kirakjuk a falra. Mindig olyan férfiakat vonzottam az életembe akik képtelenek voltak megérkezni hozzám, és vajon ők milyen mintázat alapján választottak engem? Vajon én tudom -e, hogy milyen megérkezni valahova és ott biztonságban lenni. Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket. Vegyél elő régi családi képeket és nézd meg egy kicsit jobban mit mesélnek Neked.

Nézzünk rá együtt a következő családállításon:

Legközelebbi családállítás időpontja itt !